A kiállítást megnyitja: Döme Gábor művészettörténész

          Mindig is tetszettek a '80-90-es évek kompakt, fényképezőinek a véletlenszerűen vagy tudatosan, kétszer ellőtt filmtekercsei "buta képi", megvan ezeknek az "elbénázott képeknek" a maguk szépsége, innen is jön a fóliára való printelés gondolata. A szuper gyors digitális világ megtette a magáét, szinte bárki készíthet jó fotót.

          A fotó önmagában nem mint vég termék, de igen fontos nyersanyaga a munkáimnak, plexi valamint üveg lapok közé rétegekben beapplikálva feldarabolva egymást átfedve, hologramszerű hatást nyújtanak. Nem csupán a fotók kerülnek a "masszába" hanem szerves szervetlen anyagok egyaránt (szeretem mikor valami teljesen disszonáns anyag masírozik, szétkenődik az üveglapok között, olyan akár egy újkori hibernált digitális lelet.) pl. üveg szálak, zselé, haj, szilikon, textil foszlányok.

          Az itt bemutatott munkáim főként önelemző-önvizsgáló művek. Egymásra vetítek az abszurd és teljesen életszerű valóságos dolgokat, érzéseket, és ez által megérintve az érzékeket, innentől kezdve az "én" már nem is olyan személyes. Miközben feldolgozom, meg is szabadulok a félelmek nagy részétől, a kettősség feloldódik. Arc szabásminták-szilikonszervek, torz vágyképek, test lenyomatok, civilizációs "hulladék" lenyomatok, testrészletek, éles kivágásban, felnagyított, reális, irreális mozdulatok, szituációk kivetülése egy nagy bonc asztalon.